Mi is az a "komfortzóna" és miért kell belőle kilépnünk?
A komfortzóna nem más, mint a saját kényelmi zónánk: ha megnézzük
az életünket, a mindennapjainkat, akkor láthatjuk, hogy mi tartozik bele és hol
vannak a határai. Ezek általában azok a dolgok, amikkel jól - kényelmesen
érezzük magunkat.
Ide tartozik pl. a lakás ahol lakunk; a barátaink;a munkahelyünk;a
fizetésünk;az öltözködési stílusunk;a szokásaink;a meggyőződéseink;stb..
A komfortzóna - semleges.
Attól nevezhetjük jónak, ha jól érezzük benne magunkat; és attól
rossznak, ha rosszul érezzük benne magunkat.
Ha nem érezzük jól magunkat a komfortzónánkban, akkor ki kell
lépni belőle.
A legtöbb ember nagyon nehezen hagyja el a komfortzónáját, mert
azt már ismeri, megszokta. Lehet, hogy nem érzi jól magát benne – itt is, ott
is nyom, tör, picit fáj – de még sincs elég bátorsága ahhoz, hogy változtasson,
elinduljon az ismeretlen felé.
Pedig
aki ugyanúgy
gondolkodik, mint eddig,
aki ugyanazt teszi, mint
eddig,
az ugyanazt kapja, mint
eddig
– az emberek többsége. Ők is szeretnék, ha megváltozna az életük,
de azt kategorikusan kijelentik, hogy ők maguk nem tudnak változni, ők már csak
ilyenek.
Mitől várják, hogy megváltozzon az
életük, ha maguk nem akarnak változni?
Minden változás belülről halad kifelé.
Ha az a gondolkodásmód, az a munka, amit eddig csináltunk nem vitt
előbbre bennünket, akkor máshogy kell gondolkodnunk, mást vagy máshogy kell
tennünk, tehát változtatnunk kell.
Nézzük meg, hogy mi az, ami falat emel körénk, ami nem engedi,
hogy változzunk?
A meggyőződéseink, a szokásaink. Ezek azok a gondolatminták, amik
nem engednek továbblépni.
Változni azt jelenti, hogy életünkben előtérbe helyezzük az
elfogadást a küzdelem és a harc helyett. Általában az emberek azért küzdenek,
hogy fenntartsák a jelenlegi helyzetüket, pedig ha nyitottak lennének az újra,
elfogadnák az élet által eléjük tárt lehetőségeket, akkor előbbre
jutnának. Energiánkat ne a jelen helyzet fenntartására pazaroljuk, hanem
a fejlődésre használjuk. Váljunk nyitottá az újra!
A szokás és a változás az emberi természet két ellentétes vonása,
melyet egyensúlyba kell hoznunk.
Az előbbi ritmust, szabályosságot,
automatizmust visz az életünkbe, mellyel megkönnyítjük a mindennapjainkat. Az
utóbbi pedig rugalmassá tesz bennünket. A szokás azt jelent, hogy mindig
ugyanúgy csinálunk dolgokat, cselekvésünk egyre automatikusabbá válik, kevesebb
tudati energiát – figyelmet – használunk fel ezek elvégzéséhez. pl. ha autót
vezetsz, már automatikusan váltod a sebességet és használod a pedálokat.
Szokásaink lehetnek jók, rosszak vagy semlegesek. Lehetnek a
segítségünkre, de árthatnak is nekünk. Időről időre felül kell vizsgálnunk
őket, és ami nem a javunkat szolgálja, attól meg kell válnunk.
Ha eldöntötted, hogy változtatsz, akkor kezd el most! Tedd meg az
első lépést! Teljesen mindegy, hogy milyen kicsi az a lépés, de tedd meg most,
ne halaszd holnapra! A holnap az év legzsúfoltabb napja. Sokan elhatározzák,
hogy megváltoztatják az életüket, de mindig másnapra halasztják a dolgot. Végül
a legtöbb ember kifogy a holnapokból és éli tovább a megcsontosodott
kerékvágásban az életét.
Ha életünkben a régi módszerek már nem
működnek, elég rugalmasnak kell lennünk ahhoz, hogy változtassunk.
„ Mindig légy kész
feláldozni azt ami vagy azért, ami válhat belőled.”
Charles Dubois
Sokszor úgy viselkedünk, mint egy rossz
lemezjátszó, amelyik éppen egy hibás résznél akadt meg és mindig ugyanazt ismétli.
Pedig csak egy kis „lökés” kellene, s már túljutunk rajta.
Az embert a külső körülmények, a társadalom elvárásai is
skatulyákba zárják –ez is a komfortzónához tartozik. Ha azonban a
tudatosságunk fokozása a cél, az első dolog a skatulyák megsemmisítése.
Világunkban mindennek megvan a saját skatulyája. Úgy nőttünk fel, hogy tartsuk
be az általuk megszabott határokat. Fejlődésünk feladata pedig az, hogy
átlépjük ezeket a határokat. Ez konkrétan azt jelenti, hogy ne másnak akarjunk
megfelelni, hanem saját magunknak. Mivel mindenkinek mások az elvárásai, soha
nem fogunk senkinek megfelelni teljesen. Addig, míg nem vagyunk önmagunk, soha
nem érezzük jól magunkat a bőrünkben, nem találjuk meg a lelki békénket.
Állítsuk fel a saját
értékrendünket és azt tegyük életünk alapkövének.
Ha fel akarod állítani saját értékrendedet, akkor iratkozz fel a hírlevelemre és segítek Neked ebben!
Köszönöm, hogy elolvastad írásomat.
Ha szeretnél hasonló témában olvasni, akkor látogass el a honlapomra!
Ha bármilyen kérdésed, kérésed, hozzászólásod van, keress meg!
Elérhetőségeim:
e-mail: ritz.andrea64@gmail.com
skype: ritzandi
További szép napot! Andi
