Komfortzóna

Mi is az a "komfortzóna" és miért kell belőle kilépnünk?

A komfortzóna nem más, mint a saját kényelmi zónánk: ha megnézzük az életünket, a mindennapjainkat, akkor láthatjuk, hogy mi tartozik bele és hol vannak a határai. Ezek általában azok a dolgok, amikkel jól - kényelmesen érezzük magunkat.

Ide tartozik pl. a lakás ahol lakunk; a barátaink;a munkahelyünk;a fizetésünk;az öltözködési stílusunk;a szokásaink;a meggyőződéseink;stb..

A komfortzóna - semleges. 

Attól nevezhetjük jónak, ha jól érezzük benne magunkat; és attól rossznak, ha rosszul érezzük benne magunkat.

Ha nem érezzük jól magunkat a komfortzónánkban, akkor ki kell lépni belőle.

A legtöbb ember nagyon nehezen hagyja el a komfortzónáját, mert azt már ismeri, megszokta. Lehet, hogy nem érzi jól magát benne – itt is, ott is nyom, tör, picit fáj – de még sincs elég bátorsága ahhoz, hogy változtasson, elinduljon az ismeretlen felé.

     Pedig

aki ugyanúgy gondolkodik, mint eddig,

aki ugyanazt teszi, mint eddig,

az ugyanazt kapja, mint eddig

– az emberek többsége. Ők is szeretnék, ha megváltozna az életük, de azt kategorikusan kijelentik, hogy ők maguk nem tudnak változni, ők már csak ilyenek.

     Mitől várják, hogy megváltozzon az életük, ha maguk nem akarnak változni?

Minden változás belülről halad kifelé.

Ha az a gondolkodásmód, az a munka, amit eddig csináltunk nem vitt előbbre bennünket, akkor máshogy kell gondolkodnunk, mást vagy máshogy kell tennünk, tehát változtatnunk kell.

Nézzük meg, hogy mi az, ami falat emel körénk, ami nem engedi, hogy változzunk?

A meggyőződéseink, a szokásaink. Ezek azok a gondolatminták, amik nem engednek továbblépni.

Változni azt jelenti, hogy életünkben előtérbe helyezzük az elfogadást a küzdelem és a harc helyett. Általában az emberek azért küzdenek, hogy fenntartsák a jelenlegi helyzetüket, pedig ha nyitottak lennének az újra, elfogadnák az élet által eléjük tárt lehetőségeket, akkor előbbre jutnának.  Energiánkat ne a jelen helyzet fenntartására pazaroljuk, hanem a fejlődésre használjuk. Váljunk nyitottá az újra!

A szokás és a változás az emberi természet két ellentétes vonása, melyet egyensúlyba kell hoznunk.

     Az előbbi ritmust, szabályosságot, automatizmust visz az életünkbe, mellyel megkönnyítjük a mindennapjainkat. Az utóbbi pedig rugalmassá tesz bennünket. A szokás azt jelent, hogy mindig ugyanúgy csinálunk dolgokat, cselekvésünk egyre automatikusabbá válik, kevesebb tudati energiát – figyelmet – használunk fel ezek elvégzéséhez. pl. ha autót vezetsz, már automatikusan váltod a sebességet és használod a pedálokat.

Szokásaink lehetnek jók, rosszak vagy semlegesek. Lehetnek a segítségünkre, de árthatnak is nekünk. Időről időre felül kell vizsgálnunk őket, és ami nem a javunkat szolgálja, attól meg kell válnunk.

Ha eldöntötted, hogy változtatsz, akkor kezd el most! Tedd meg az első lépést! Teljesen mindegy, hogy milyen kicsi az a lépés, de tedd meg most, ne halaszd holnapra! A holnap az év legzsúfoltabb napja. Sokan elhatározzák, hogy megváltoztatják az életüket, de mindig másnapra halasztják a dolgot. Végül a legtöbb ember kifogy a holnapokból és éli tovább a megcsontosodott kerékvágásban az életét.

     Ha életünkben a régi módszerek már nem működnek, elég rugalmasnak kell lennünk ahhoz, hogy változtassunk.

„ Mindig légy kész feláldozni azt ami vagy azért, ami válhat  belőled.”

                                                                                   Charles Dubois

     Sokszor úgy viselkedünk, mint egy rossz lemezjátszó, amelyik éppen egy hibás résznél akadt meg és mindig ugyanazt ismétli. Pedig csak egy kis „lökés” kellene, s már túljutunk rajta.

 Az embert a külső körülmények, a társadalom elvárásai is skatulyákba zárják –ez  is a komfortzónához tartozik. Ha azonban a tudatosságunk fokozása a cél, az első dolog a skatulyák megsemmisítése. Világunkban mindennek megvan a saját skatulyája. Úgy nőttünk fel, hogy tartsuk be az általuk megszabott határokat. Fejlődésünk feladata pedig az, hogy átlépjük ezeket a határokat. Ez konkrétan azt jelenti, hogy ne másnak akarjunk megfelelni, hanem saját magunknak. Mivel mindenkinek mások az elvárásai, soha nem fogunk senkinek megfelelni teljesen. Addig, míg nem vagyunk önmagunk, soha nem érezzük jól magunkat a bőrünkben, nem találjuk meg a lelki békénket.

Állítsuk fel a saját értékrendünket és azt tegyük életünk alapkövének.

Ha fel akarod állítani saját értékrendedet, akkor iratkozz fel a hírlevelemre és segítek Neked ebben!

Email*
Név*

Köszönöm, hogy elolvastad írásomat.

 Ha szeretnél hasonló témában olvasni, akkor látogass el a honlapomra!

http://tudatoselet.ritzandi.ws/

Ha bármilyen kérdésed, kérésed, hozzászólásod van, keress meg!

Elérhetőségeim:

 e-mail: ritz.andrea64@gmail.com

skype: ritzandi

További szép napot!  Andi